Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Láncot alkotott a fény az év leghosszabb éjszakáján. Álom havának 21. éjszakáján ismét tüzek fénye világította be a Kárpát-medencét.

Határokon átívelve hetedszer futott végig a Fénylánc Magyarországon az év legsötétebb napján, hirdetve az együvé tartozást és a szeretet erejét. Somogyban is több helyen lobbantak fel a máglyák.

Egyesületünk immáron negyedik alkalommal szervezte meg a Fényláncot Kaposváron.

Őseink hitvilágban ezen a napon nem csak tüzet gyújtottak. Álom havának 21. napja a kerecsen röptetés napja volt. A magyarok ősi totem állata a kerecsen sólyom. Ez a madár kötötte össze, és köti össze még ma is az eget a földdel. A régi hagyomány szerint ez a lény hozza el a nap éltető sugarait a természetbe. A naplementekor meggyújtott tüzekkel pedig a lemenő nap sugarait átmentették a felkelő napnak, hogy így diadalmaskodjon a fény a sötétség felett. A szomszédos hegyeken már várták a jelet, hogy a saját tüzeiket meggyújthassák. A tüzekre válasz tüzek gyúltak szerte az országban. A Fénylánc és a közös ima végig folyt a hegyeken, hogy össze kösse az embereket.

Kerecsen sólyom híján a rendezvényt a Gárdonyi Dalárda kezdte meg karácsonyi dalokat énekelve, majd a Nemzeti és Egyesületi Zászló bevonulását követően elénekeltük a Himnuszt.

Mi barantások, úgy gondoljuk, hogy a jövő nem létezik múlt nélkül. A hagyományok, a régi tudás átadását szerettük volna érzékeltetni azzal, hogy a máglya körül az ostormenet során a belső körön a csikók csergettek, míg kívül az öskük, mintegy védelmezve a magunk közösségét. A gyermekek 7 éves korig úgymond a jó Isten tenyerén élnek, tiszták és romlatlanok. Nekünk felnőtteknek kötelességünk, ezt a Teremtőtől való romlatlanságot megőrizni és táplálni bennük.

Magát a Fényláncot jelképezve, a csikók körbeállva a máglyát egymásnak adták a tüzet, végül meggyújtva az íjászok nyílvesszőit is. A tüzes lövést követően magasba csaptak a lángok.

Az estét a Baraka Együttes két tagjának, Pataky Annamária éneke és Mag Attila pásztorfurulyázása tette még emlékezetesebbé. Végezetül az összes jelen lévővel együtt Nagy Magyarország határára állva közösen elénekeltük a Székely Himnuszt.

A rendezvényt követően a zsíros- és lekváros kenyérrel, teával, forralt borral vendégeltük meg a jelen lévőket.

A tervezett táncház sajnos technikai okok miatt igen nyúlfarknyira sikerült.

Minden aktív résztvevőnknek köszönjük szépen, hogy munkájukkal szebbé tették az esténket!

Jövőre nagy szeretettel és tisztelettel várunk Mindenkit ugyanezen a napon és ugyanezen a helyen!

Rendezvényről a képek ITT tekinthetők meg. A képek jelentős részét Bókné Horváth Krisztina készítette. Köszönjük neki.

Káta