Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Somogyban a húsvéti ünnepkörhöz (Húsvétot megelőző virágvasárnaptól a Húsvétot követő fehér vasárnapig tartó időszak) számos szokás kapcsolódik. Ezek közül kiemelkedik a fehérvasárnapon szokásos komatál küldés, amely életformaszerűen legtovább ezen a vidéken maradt fenn.

A húsvéti szokások legfontosabb kelléke a hímes tojás. Az országosan ismert tojásfestési módszerek legtöbbjét ismerték Somogy tájegységein is. Közülük a viaszírásos díszítési mód vált legnépszerűbbé, melynek során többnyire geometrikus minták kerültek a tojásra díszítésül, de gyakori volt a virág ornamentika is. Festőanyagul leggyakrabban a vöröshagymahéj főzetét használták. Egyes településeken, főként a pásztorcsaládokban a megfestett tojást karcolással díszítették. Ők a virágábrázolások mellett a szabadrajzú mintákat kedvelték, melyek között gyakran előfordult a páva, galamb rajzolata is.

A hímes tojás ajándék volt, a keresztszülők adták keresztgyermekeiknek, illetve került belőle a komatálba is, ami a lányok barátságának jelképévé vált.

Húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások Somogyban

A kereszténység legnagyobb ünnepe a Húsvét, amikor az egész vallásnak értelmet adó Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. Az ünnep időpontja minden évben változik és bizonyos értelemben mégsem. A Húsvét az ún. mozgó ünnepek közé tartozik és minden évben kikelet (március) havának 22. és szelek (április) havának 25. napja közé esik (beleértve a határnapokat is). Az időpont függ a Nap és Hold mozgásától. Húsvét dátuma a régmúltban gyakran vita tárgyát képezte. 325-ben az első niceai zsinat határozott úgy, hogy Húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap legyen. Ez meghatározza a többi mozgóünnep idejét is: farsangvasárnap húsvét előtt 7 héttel, virágvasárnap húsvét előtt 7 nappal, áldozócsütörtök húsvét után 40 nappal, pünkösd áldozócsütörtök után 10 nappal következik.

Az ünnep neve az őt megelőző negyven napos bőjt lezárulására utal. A keresztény Húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Ehhez számos jelkép és szimbólum kapcsolódik.

Barka

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, azaz virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg ünneplése közepette bevonult Jeruzsálembe.

A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak eleink. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.

Bárány

A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap, mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Nyúl

A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált a húsvéti ünnepkörben.

Tojás

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát és az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.

Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások festése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, melynek védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Népszokások Somogyban

Az általános katolikus szokásgyakorlattal megegyezően a húsvéti ünnepkör első szokása Somogy megyében is virágvasárnaphoz kapcsolódik. Ez a barkaszentelés napja. Balatonmelléken a barkaágat szalagokkal díszítették, úgy vélték, hogy „a szalagok a dagadt testrészt gyógyítják”.

Eseményekben bővelkedik a nagycsütörtök reggelétől nagyszombat reggeléig tartó időszak is. Ebben az időben nincs harangozás, mert a hagyomány szerint a harangok Rómába mentek. Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A somogyi települések iskolás gyermekei körében gyakori volt a kerepelés. A gyermekek kereplőkkel járták a falut, ezzel jelezték a harangozás megszokott idejét. Amikor befejezték a kereplést munkájuk jutalmául 1–2 tojást kaptak. A hagyomány Bizén sajátos módon ért véget. Az egyik háznál a kereplők záptojást kaptak. Dühükben hozzácsapták a ház falához. A gazda megharagudott rájuk és a következő évben már felkerült a bizei templomtoronyba a kereplő. Ezzel véget ért a szép régi szokás. Napjainkban is sok településen a tempolomtornyban kerepelnek ebben az időszakban.

A katolikus családok vallásos ünnepi készülődéséhez tartozott nagypénteken a templomban a szent sír elkészítése. Nagypénteken nincs mise, igeliturgia van, áldoztatással. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba és az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön a kereszthódolat (évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt). Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.

Azokban a falvakban, ahol a gyász színe a fehér volt, azt öltötték magukra a nagypénteki istentiszteletre. Ezt az öltözéket gyónóruhának is nevezték. Ez a viseletet legtovább – egészen az 1950-es évekig – Csökölyben, Babócsán és Somogyacsán hordták a középkorú és idős asszonyok.

Húsvétvasárnaphoz tartozott az ételszentelés hagyománya, melyre a katolikus családoknál mindig sor került. Amennyiben nem volt a faluban templomuk, akkor a legközelebbi katolikus településre vitték. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. Mielőtt elindultak volna, otthon figyelmeztettek arra, hogy jól igyekezzenek hazafelé, mert aki előbb ér haza, annak előbb fogy el az aratása. Na, volt is hazafelé nagy igyekezet! A reggeli során a megszentelt ételből minden családtagnak ennie kellett. A tojást bele mártották a szentelt sóba. Ha kevesebbet festettek, akkor úgy is volt, hogy egy tojást négyfelé szeleteltek föl, mert aki nem evett a szentelt tojásból, annak biztosan megfájdult a torka.

Hímes tojás, írókával díszített, geometrikus felosztású, „rozmaringos”, hagymahéjjal festett. (Juta, 1970)

Más vidékeken élő magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Általános szokásként élt Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozzák keresztgyermekeiket. A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék rend szerint hímes tojás és alma volt. A legszebb almákat már ősszel félretették erre az alkalomra. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, majd az 1960-as évektől játék és könyv is. Nemespátrón, Magyaratádon a falu főterén került sor az ajándékozásra a húsvétvasárnapi délutáni istentisztelet után. A református magyarok mellett a magyar és német evangélikusok a keresztelőre sok komapárt hívtak Somogyban, így egy gyereknek lehetett akár 12–18 keresztszülője is. Az ajándékozás általában 12 éves korig tartott, mely egybeesett az elemi iskola elvégzésével, illetve a konfirmációval. Balatonbogláron és néhány zselici faluban is (Szilvásszentmárton, Patca, Szenna) a leány vagy a legény egészen a lakodalmáig számíthatott az ajándékra, amely ezen a településen 10 hímes tojást jelentett. Napjainkban ezekben a falvakban a hagyománytisztelő keresztszülők általában 20 éves korukig, ritkábban a házasságkötésig ajándékozzák meg keresztgyermekeiket.

Húsvét vasárnap délutánja volt a falusi gyerekek egyik legemlékezetesebb játszási alkalma. Az ünnepre való tekintettel a gazdák mellett, a napszámos és cselédszülők is elengedték gyermekeiket a játszóra. Csurgónagymartonban a közös játékok helyét Húsvét-kertnek nevezték.

A somogyi gyerekek természetesen játszottak is az ajándékba kapott tojákossal. A legegyszerűbb a tojáscserélés, amelynél a tojást ketten egymás között kicserélték „csere-bere fogadom, hogy többet vissza nem adom” mondás kíséretében. Gyakran játszottak „tojásfogadást”, ami ügyességi játék. Ennél a két gyerek egymástól 8–10 méterre állva dobálta egymás felé a hímes tojásokat. Mind a ketten egyszerre dobtak, vigyázva arra, hogy a tojások egymást kikerüljék. Amelyik a feléje dobott tojást nem kapta el, vagy elejtette, az elsőször egy lábra állt, majd a második esetnél egy térdre, azután mind a két térdére térdepelt, negyedik esetben hasra feküdt, azután hátra fordult, s ugyanazt tette sorrendben a tojás kapásánál elkövetett hibáknál, mint az előbbinél, végül bal-, azután jobb kézzel kaptak a tojás után. Külső-Somogy egyes községeiben a dobálásnál négyen is összeálltak és keresztben dobálták egymásnak a tojást. Ennek a játéknak Patca községben „csingázás” a neve. Somogyban a legáltalánosabb tojással való játék „kókázás” vagy „kókányolás” néven volt ismert.

Kókányolás tojással (Cserénfa), 1931	Kókányolás tojással (Cserénfa), 1931

Némely faluban zsebkendőbe takarta a tojást a két gyerek (általában fiúk játszották) és azt mondták „koccintsunk” és összeütötték a tojásokat. Ha a tojás héja betörött, az illető a magáét megette. A ravaszabbak fatojással kókányótak, s ha a turpisság kitudódott, egy kis birkózással hamar kiegyenlítették a számlát és az eltört tojásokat közösen elfogyasztoták.

Büssü környékén a fiúk kedvelt játéka volt, hogy a játékos társa tojásába igyekezett egy kis pénzérmét, általában kétfillérest vágni. Ez nem ment könnyen, gyakran 5–6 kétfillérest is elvesztegettek, míg egyik bennmaradt a tojásba. A hímes tojást letették a földre és egy fiú pénzérmé(ke)t igyekezett a tojáshoz úgy hozzávágni, hogy az beleálljon. Amelyik érmével ez nem sikerült, az a tojás gazdájáé lett. Ha sikerült a pénzt belevágni a tojásba, a tojás lett a szerencsés dobó jutalma.

Bonnyán a Csúcsos-dombról, Kilitiben a Csőrioldali hegyről, Magyaregresen a Sikálló-dombról, a véseiek a Külső-réten gurították a tojást, illetve magasra dobálták és végül elfogyasztották. Somogyszob mellett van egy nagy rét, Kerékarasz, mely húsvétkor a délutáni istenitisztelet után csakhamar megélénkül s kezdetét veszi a játék. A leányok himes tojásaikat magasra felhajigálják, nagyokat tapsolnak hozzá s ügyesen elkapják.

Nemespátrón a délutáni játék neve „kisasszonyozás”. Ez szintén tojásdobáló ügyességi játék, csak lányok játsszák.

Locsolkodás

Húsvéthétfőhöz sok népszokás kapcsolódik, például a locsolkodás, vagy a hímes tojás ajándékozása. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja a locsolkodás szokásának, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Egyes vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést és a háziállatok szaporulatát kívánni. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

A locsolkodás eredetileg nem somogyi szokás, keletről érkezett a Dunántúlra. A locsolás során a fiúk felkeresik a lányos házakat, elmondanak egy locsolóverset, majd vizzel, kölnivel meglocsolják a lányok, asszonyok haját. Napjainkban néhány helyen a legények csoportba verődve járják a lányos házakat és vödör vízzel, vagy szódásszifonnal locsolják a lányokat. A locsolókat hímes tojással jutalmazzák. A rokon gyerekeknek pénzt is adnak, süteménnyel, üdítővel, borral kínálják meg őket.

    a Somogy Táncegyüttes locsolkodást elevenít fel

Hímes tojások

A tojás, és főként a díszített, a hímes tojás a szokások elengedhetetlen tartozéka. A tojás jelentőségét Andrásfalvy Bertalan így foglalta össze: „A keresztényeknek a tojás jelképezi a sírba bezárt, megölt Jézus Krisztust is, aki húsvét vasárnapján feltöri a lepecsételt sír-zárat és diadalmasan feltámadva megváltja a világot a haláltól. A húsvét ünnepe tavasszal van, a természet újjászületésének, feltámadásának időszakában, amikor a földbevetett magok is elhalva kicsíráznak, szárba szöknek és kivirágoznak. Az élet és a feltámadás jelképe a tojás, az élet, a feltámadás ünnepe a húsvét. Ezért kapcsolódik nálunk és Európában az egész keresztény világban tojás a húsvéthoz. A húsvét ünneplésének ez a legfontosabb eszköze, jelképe, ajándéka. A húsvét jelenti egyben a hosszú, és a középkorban még igen szigorúan megtartott nagyböjti várakozási időnek is a végét. Az első igazán tápláló étel a böjti sovány koszt után a tavasszal bőségesen rendelkezésre álló tojás. Ezért a böjtöt feloldó húsvéti hajnalon nem hiányozhatott a megszentelésre váró ételek kosarából sem.”

A szokások történetével foglalkozó kutatók úgy gondolják, hogy a húsvéti tojásból szerelmi ajándék, a locsolásért adott jutalom csak későbbiekben lett, hiszen a locsolkodás Magyarországon csak az 1930-as években vált általánossá. Legrégebbi funkciójának a keresztgyermekek megajándékozása tekinthető.

Az ország területén négy hagyományos tojásfestési technika fordul elő leggyakrabban, írott, karcolt, levélrátétes díszítés és savval maratott díszítés, valamint ezek kombinációi. Somogyban a viaszírásos és a karcolt eljárás fordul elő leginkább. Szenna szabadtéri néprajzi múzeumában a mintákat hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelű írókával - az úgynevezett gicával - rajzolják rá és a hozzáértők a tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát évről évre igyekeznek átadni a fiataloknak.

Hímes tojás, karcolással díszített, szabadrajzú, madár- és virágmintával, „pávás”. Piros festékkel festett, lakkozott (Törökkoppány, 1972)	Hímestojás, levélrátétteldíszített, hagymahéjjal festett. (Somogy megye,1924)	Patkolt tojás, Czinke János kovács készítette. Felirata:’Készítette Czinke Jani’ (Kaposfüred,1925)

Komatál, komázás

Húsvétvasárnapot egy héttel a fehérvasárnap követi, amely a húsvéti ünnepkör befejezése és komázó, vagy mátkázó vasárnapnak is nevezik. A naphoz a komaválasztás hagyománya kapcsolódik, amit Somogyban komázásnak, a megye kisebbik, délnyugati részén mátkálásnak neveztek. A komatál küldés a lányok barátságának szertartásos megerősítése, a komatál a barátság megkötésének jelképe. A szokás lényege az élet végéig tartó barátnő kiválasztása és a barátság ünnepélyes megkötése. A komázás az 1950-es évekig élő szokásgyakorlat volt. A mátkatál, vagy komatál alapja egy fehér levesestányér, amely közepére fél literes üvegbe bort raktak. Az üveg nyakára „karikós” fánkot akasztottak, az üveget körberakták 8–10 hímes tojással. A komatálra került még alma, narancs, sütemény is.

Kertész József 1900-ban Nagyatádon és Miháldon szerzett fehérvasárnapi tapasztalatairól eképpen emlékezik: „Ezen a napon 15–17 éves lányok „létanyo” (litánia) előtt, néha után, szép ünnepi ruhában az istenháza előtt, vagy egymás lakásában felkeresik azokat a leányokat, akikkel komálni akarnak. Ilyenkor szép fehér „porczolán” tányérra egy kis palaczk bort, köréje pedig két hímes tojást és egy-két pereczet tesznek. Ha aztán szép fehér kendővel le is takarták, vagy maga a lány viszi el, vagy valaki mással küldi el kiszemelt barátnőjének”.

Komatál küldésére nemcsak fehérvasárnap került sor. Látrányban húsvét hétfőn kezdték és a tál minden vasárnap továbbment. Négy-öt vasárnapig járt körbe, egészen pünkösdig. Aki utoljára kapta meg, visszaküldte az elsőnek. Mindenki kicserélt valamit belőle. „A tálat csipkés kendővel leterítve úgy vitték, mint a kisgyereket.”

Mátkatálat vivő lány (Szilvásszentmárton)

A komatálat nemcsak lányok küldték lányoknak, hanem ritkább alkalommal korban hozzájuk illő fiúknak is kedveskedtek vele. A legényeknek szánt komatálba zsebkendőt, nyakkendőt tettek, akik azt pénzzel viszonozták. Magyaregresen, ha leány küldte leánynak a komatálat, abban csak „cserép fánk vót jól megcukrozva”. Ha a leány legényt is választott komának, arra a tálra a „cserépfánk” (csörgefánk) mellé egy fölszalagozott üvegbe bor is került. A fiatalember néhány nap múlva viszonozta, „süttetett az édesanyjával jó lukas kalácsot, osztán a tál közepire tött egy pénzt, amilyen tőtt tűle.” A Balaton mellett, Öszödön a díszes zsebkendőbe belehímezték a koma nevét is.

A szokás ritkán előfordult még a 60-as években is. Nagyberkiben a komatál tartalma ebben az időszakban 5 hímes tojás, 3 narancs, nagy csomag tojáscukor és tábla csokoládé volt.

 Káta

Irodalom

1; Imrő Judit, Somogyi Múzeumok Közleményei, C – Társadalomtudományok, 17: 39–54 (2006)

2; http://sulihalo.hu/ajanlo/aktualis/4974-husvet-eredete-husvet-tortenete-husvet-husveti tojas-husveti-barany-husveti-nyul-husveti-tojas-festes

3; http://hu.wikipedia.org/wiki/Húsvét

4; http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/27/27_tarstud_lukacs.htm