Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Az idei éveben a nyári napforduló Napisten havának (június) 20. napjára esett, amely egyben a csillagászati nyár kezdete. Ebben az időben jár a Nap az égbolt legmagasabb pontján, ilyenkor a leghosszabb (Magyarországon közel 16 órás) a nappal, és a legrövidebb az éjszaka.

Június 20. után a Nap pályája ereszkedni kezd, a nappalok rövidülnek, eleinte csak lassan, naponta néhány másodperccel, perccel. A világ minden táján megünnepelik ezt a napot. Mind a pogány, mind a keresztény kultúrkörben jelentős ünnep. A legrövidebb éjszakát azonban szerte a világban június 24-én, Szent Iván éjjelén szokták ünnepelni, noha a keresztény hagyomány június 24-én Keresztelő Szent János (Iván), Jézus megkeresztelőjének születésére emlékezik.

Ez a nap a fény forrása, az éltető égitest, a Nap ünnepe is. Erről szinte minden nép tűzrakással, örömtüzek gyújtásával és virrasztással emlékezik meg. Számos babona kötődik a nyári napfordulóhoz. Abban minden népszokás hasonlít, hogy ezen a napon csodás, varázslatos dolgok történhetnek, teljesülhetnek a régi kívánságok. Számos kultúrában az a hiedelem élt, hogy a világ a sötétség és a fényesség örök küzdelmének színtere. Ennek a harcnak a győztes pillanata a nyárforduló. Az ünneplők a tűzgyújtással nem csak a nap melegét és fényét idézték fel, hanem az ártó szellemeket is távol akarták tartani maguktól. A keresztény felfogásba is beletartozott a fény és a sötétség küzdelméről szóló tanítás, ezért végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette, aki „égő és világító fáklya volt” a hagyomány szerint.

Az ünnepi szokások között mindenütt fő szerephez jut a tűzgyújtás, és az ehhez kapcsolódó játékok, varázslások. Magyar nyelvterületen a Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások miatt a júniust, mint hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását Szent Iván napi dalok éneklésével kísérték. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füvet, virágot füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel, aminek gyógyhatást tulajdonítottak. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is: aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik. Szeged környékén tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmulasztására, vagy megelőzésére. 

Mivel a Nap mindenütt a termékenységgel kapcsolatos égitest, nem csoda, hogy számos szerelmi praktika és jóslás is fűződik hozzá. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából is sokféle jövendölést olvastak ki. 

A néphit úgy tartotta, hogy Szent Ivánkor virágzik a páfrány. Az aranyosan pompázó virág kárász életű, elhervad és elenyészik. Aki viszont rálel a pillanatra, amikor kitárulkozik, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A páfrány virágát láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A néphit szerint lehetetlen megszerezni, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.

Palócföldön a lányok miután kialudt a tűz, a kenderföldre mentek és ott egyenként a kenderre feküdtek. Azt tartották, amelyikük helyén a letiport kender feláll, egy éven belül férjhez megy. A tűz különféle maradványait kitűnő amulettnek tartották. Hamuját a földekre szórták, távol tartandó a kártevőket. A félig égett nagyobb faágakat az eresz alá erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől, az elszenesedett kisebb gallyakat pedig az emberek és az állatok rontásának elhárítására használták. Az összetartozást erősítő szokás volt, hogy ezen az éjszakán a gazda kioltotta otthon a tüzet a házi tűzhelyén, és a közös nyárközépi máglyáról hazavitt zsarátnokkal gyújtotta meg újra.

A nyári napforduló és Szent Iván napjának a hagyományokban, népszokásokban való „összecsúszása", együttes ünnepe mellett is akad a hónapnak néhány további fontos napja. Az Úrnapja tíz nappal követi pünkösdöt, gyakran júniusra esik: ha szép az idő ilyenkor, az bő termést ígér. Nyolcadikán van Medárd, ami viszont semmi jóval nem kecsegtet: ha esik ilyenkor, akkor negyven napig esni fog, ha meg nem esik, akkor ugyanennyi ideig tartó szárazsággal kell számolni. A paraszti kultúrában a hónap utolsó napjai századokon át meghatározó jelentőséggel bírtak: 29-e Péter-Pál napja az aratás kezdetének időpontja, mely mindmáig él a köztudatban.

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nyari_napejegyenloseg_a_csillagaszati_nyar_kezdete

http://www.eumet.hu/erdekessegek/nyari-napfordulo/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Napfordul%C3%B3

http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=758