Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

A burmai hegyek közt, egy ősi faluban írja meg Somogy hercegének, Koppány vezérnek a történetét. Előtte Pozsonyban lesz az új könyvének a Pozsonyi csatának a bemutatója, most pedig arról számolt be, hogy a Püski kiadónál napvilágot látott könyve átlépte a háromezres eladott példányszámot. Arra kér, úgy írjam, ahogy a kötet címlapján szerepel: Atilla, a hun üzenet - mert ez az írásmód a számára elfogadott. Cey-Bert Róbert Gyula író-világutazóval beszélgettünk.

Amikor legutóbb találkoztam Önnel még az ENSZ-ből kimaradt nemzetek egyik követe volt, járta a világot, többek közt a magyar őshazában is többször kutatta őseink nyomát. Régi halételekről írt könyvet, de a McDonald's ellenfeleként egy magyaros szendvics feltalálásán is dolgozott? Tudom, hogy mélyen hívő, most mégis Koppányról, a kitagadottról ír?

1971-ben Mindszenty József a bécsi Pázmáneumban telepedett le egy ideig, sokszor meglátogattam őt, mint 56-os menekült. Szoros kapcsolat alakult ki köztünk, tudta hogy részt vettem a budapesti harcokban. A javaslatára 1974-ben felvettek a Szent Lázár (lazarita) lovagrendbe és felkért, hogy vegyek részt egy általa szerkesztett könyv megírásában, Szent Istvánról. Sokat kutattam ezt a kort, mire rájöttem, hogy Koppány kérdése nem kerülhető meg. Távol-Keleti tartózkodásom idején több őstörténeti kutatást végeztem Ujguriában, Tibetben, Mongóliában és Burmában, Laoszban és Thaiföldön is. Végig az motoszkált bennem, hogy a mostani sorsunk eredője a hunoknál keresendő. Erről szól az Atilla a Hun üzenet, de végül erről az előtt megjelent kötetem Sólyom népe is. Ehhez szorosan tartoznak a hiedelmek, a nyelv, az áldozati szokások, a konyha, a táltosok, a lovasok világa. Ezer év után meg kell válaszolnunk a Szent István-i pillanatot is, a kereszténység kezdetének „ősbűnét" - Koppány herceg meggyilkolását. A leszámolást a pogánysággal. Hogy a kérdésére is válaszoljak, az izogány (magyaros fasirtos szendvics neve - a szerk.) végül is nem jött be, saját hazámban szenvedtem a multiktől marketing vereséget...

Az Attiláról írt könyve viszont bejött! Három hónap alatt 3 ezer eladott példány, ami itthon nagyon jó eredménynek számít. Beletrafált, jó témát választott?

Ez is csak azt bizonyítja komoly érdeklődéssel fordulunk őseik felé. Atilla nemcsak szakrális értelemben a miénk, de vele kezdődik el, benne rajzolódik meg minden, ami a későbbi korokban is segített nekünk magyaroknak a legnehezebb harcainkban. Ő a teremtő. Híd Kelet és Nyugat között, s ez bennünk ma is föllelhető. A könyv fantasztikus egybeesések sorozata. Én régóta meg akartam írni, Párizsban pedig a 2005-ös nemzetközi könyvfesztiválon Paulo Coelho Püskitől számon kérte, ha már magyar kiadó, miért nem jelentet meg könyvet Atilláról. Rengeteg kutatás és személyes sztyeppei kalandból állt össze a könyv.

A pozsonyi csatáról írt könyve sokaknál kiverte a biztosítékot. Miért beszél a hivatalos történetírás édeskeveset az egyik legnagyobb magyar győzelemről?

Árpád negyven ezres serege verte szét Luitpold határőr gróf százezres seregét. Náluk a hadiparancs úgy hangzott „elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak!" A nyugati erők összefogtak Árpád seregei ellen, de hiába. Volt mit szégyellniük, hiszen néhány évvel előtte meggyilkolták a tárgyalásra érkezett Kurszánt és kíséretét. Döbbenetes vereséget szenvedtek. Nem csak a fővezér, de Ditmár érsek, 2 püspök, 2 apát és 19 gróf esett el, s katonáik többsége. Sarkítva úgy gondolom, hogy ennek a csatának köszönhető, hogy megmaradtunk, nem űzettünk vissza az őshazába. Újabb, de jóval alattomosabb visszavágásuk István trónra lépésekor sikerült: hiszen az ő véres kezüknek köszönhető Koppány halála. Én hiszem azt, hogy „Árpád magzatjainak„ azaz Istvánnak és Koppánynak jóval békésebb kiegyezése lett volna nélkülük. A történelemkutatásunkat mindig valamihez való igazodás árnyékolta be: hol leszittyázták, hol „lehalszálkázták" hol lefasisztázták, hol lekommunistázták a megjelent írásokat. Az én könyveim vitairatok, amely megadja a nyílt vélemény lehetőségét másoknak is...

Miért éppen a Püski a kiadója? Úgy tudom egy sajtóprojektbe is belekezdtek: felemelni a jobb sorra érdemes őstörténeti lapot, az Arany Tarsolyt?

Püskiékkel régi a kapcsolatom, ők velem együtt sokáig a „bujdosók" kenyerét ették, gondolataink sok baráti beszélgetésen keresztül formálódott. Az Arany Tarsoly lassan tíz éve keresi az egykor rovásban küldött üzeneteket, a mostani táltosok jeleit, mindig magas színvonalon írt a kisebbségi nyelv és kultúra és egyúttal a Trianon után elszakadt magyarok ügyeiről, úgy vélem ezért is a támogatás.

A bárdi házánál állították föl az első köztéri Koppány szobrot. Miért Koppány és miért éppen Kassai Lajos íjásszal?

Kassai Lajos kis híján olimpiai sportágat talált ki: a lovasíjászatot, amelynek a legnagyobb mestere az egész világon. Az élő magyar múlt maga - egyúttal igazolása annak az ősi harcmodornak, amely előtt meghajolt az egész világ. Nagyon tisztelem, hogy saját erejéből megvalósította azt, amit sokan állami forintokból sem tudtak. Régi a barátságunk, s elkötelezettségünk Koppány vezér ügyében. Ezért a somogyi házam udvarán majd húsz éve Kupa vezér szobrot avattunk.

Miért Burmában írja a Koppány regényt?

Amikor megözvegyültem, átköltöztem Távol-Keletre, ahol alapítottam egy gasztronómiai Kutató Intézetet (Gastronomy Research International) és luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgoztam. 1984-ben megválasztottak Bangkokban a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, 1996-ban pedig Mexikó városban a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé választottak. Húsz könyvet írtam ebben a témában különböző nyelveken. Kutatásaim során ismertem meg a burmai őserdőkben a karenni népet, amely 1948 óta függetlenségi harcot vív az elnyomó burmai kormánnyal. 1992-ben a karenni ideiglenes kormány kinevezett nemzetközi nagykövetükké és szívós diplomáciai munka után sikerült felvetetnem őket az „Unrepresented Nations and Peoples Organisation, vagyis az ENSZ-ben nem képviselt nemzetek és népek szövetségébe. Ők a barátaim, ott tudok igazán írni az Atilla könyvem is ott készült és ősszel oda indulok Koppány regényemet megalkotni.

Koppány vezér alakja körül komoly tábor kezd kialakulni, fiatalok ezreinek lett idolja. Sokan gondolják úgy, többek közt a Somogyváron évtizedekig ásóm régész-történész Bakay Kornél - hogy nem egészen úgy történhetett a Koppány-féle lázadás, ahogy azt generációk fejébe verték.

Koppányt valószínűleg orvul megölték, politikai gyilkosság áldozata lett. Az István körül sokasodó német, bajor és száz előkelőségek: Hont, Orci, Pázmán, Vencelin végzett vele, barbár módon és szegeztette ki testének négy darabját a várkapukra, kolostor falakra. Erről tanúbizonyság a pannonhalmi kiváltság levél is. A hírét kimosták az agyakból, gonosz ördögnek állították be, aki Géza özvegyét és a koronát akarta erőszakkal megszerezni. Jellemzően alig tudunk valamit róla, annyira tilos volt az emlékezetével foglalkozni. Koppány kihagyhatatlan láncszem az Attila-Árpád-Szent László sorban...

Joe Esterhas egyszer azt találta mondani, ha New Yorkban egy magyarnak lekevernek egy pofont, ő pontosan tudja miért kapta? Jó a genezis marketingünk? Szeret bennünket a nagyvilág?

Kétségtelenül felületes és sok esetben elutasító, esetenként nagyban befolyásolja a holocaust kérdése. Ám amikor egy nem magyar ember személyesen megismeri a konyhánkat, a borainkat, a népszokásainkat és vendégszeretetünket, majd a nyelvünket, múltunkat, életüket is a szabadságért áldozó hőseinket és fáradozásainkat Európa védelme érdekében, hamar barátunkká lesz. Akárhol is él a világon.

Heti Válasz.hu nyomán