Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Korábbi évek gyakorlataihoz hasonlóan a Kapos Baranta Egyesület az idén is felkerekedett, hogy kirándulással ünnepelje az ’56-os Hősök emléknapját. Közeli helyszínt választottunk, idén a Mecsekbe indultunk túrázni.

Magvető (október) havának 23. napján reggel gyülekezett a csapat nagyobbik része Kaposváron a megszokott helyen, a Dózsa edzőcsarnok előtt. Kisebb társaság Mosdósról és Nagyberkiből indult el, majd Sásdon egyesültünk. Innen együtt indultunk tovább Magyarszékre, ahol a szállásunk volt. Az idei kirándulásra összesen 24-en mentünk el. Az első nap délutánján Mánfa környékén, a Mecsekbe indultunk. Útban a Kőlyuk felé úttalan utakon, sárban dagonyázva, óriási pocsolyákon és patakokon átkelve jutottunk egyre magasabbra. Kalandos úton jutottunk fel Vágotpusztára, ahol az ’56-os Hősök, a Mecseki Láthatatlanok emléktáblája előtt emlékeztünk meg a forradalomról. Végül közös énekkel búcsúztunk el a példamutató vitézektől. Az esti órákban érkeztünk vissza szálláshelyünkre. A vacsorát követően éjszakába nyúló társasjáték következett.

Másnap a reggelit követően Kővágószőlős irányába indultunk. Kitűzött cél a Jakabhegyi Pálos Kolostor romjai volt. Felfelé indulva többen hamar kidőltek a sorból. Ez nem csoda, hiszen már kezdetben is komoly emelkedővel kellett szembe nézni. Azonban a Babás Szerköveket elérve a látvány minden fáradtságért kárpótolt. Nemcsak a geológiai képződmények nyűgöztek le bennünket, de a kilátás is mesébe illő volt. Testileg és lelkileg feltöltődve könnyedén mentünk tovább a Pálos romok irányába. A kolostor romjaihoz érve egy rövid történeti áttekintést követően elköltöttük szerény ebédünket. Ostormenettel körbe csergettük a Pálos kolostor megmaradt falait, majd a Jakabhegyi kilátóból megcsodálva a panorámát elindultunk visszafelé. Lejtmenetben biztattuk az ifjakat, hogy ez a legjobb vívóedzés a lábainknak. A 8 kilométeres táv megtétele után, még a legkeményebbek is megjegyezték: „azért jól esik leülni”. Itt azonban még nem ért véget a napi program. A nap fénypontjaként Magyarhertelenden a fürdőben pihentettük elfáradt ízületeinket. Az este folyamán aztán lényegesen előbb csendesedett el a turistaház Magyarszéken.

Utolsó napon a reggeli órákban Mánfa határába mentünk, ahol megtekintettük a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt Árpádkori templomot.

Ezután bevetettük magunkat az erdőbe, ahol számháborúhoz megfelelő helyet kerestünk. Meg is találtuk! Mély árkokkal és visszafogott dombokkal tarkított, bokrokkal fedett területet jelöltünk ki a csata helyszínéül. Cél az „ellenség” zászlajának megszerzése volt. A döntetlenül végződött, kimerítő küzdelem után Magyarszéken még elfogyasztottuk az ebédre sütött sok-sok palacsintát. Utána összecsomagoltunk és Abaliget felé vettük az útirányt. Sajnos a cseppkőbarlang már zárva volt, amikor odaértünk. Így a tó körül tett sétát és a játszótéren eltöltött kellemes perceket követően végül hazafelé vettük az útirányt.

Korábbi évekhez hasonlóan az idei túránk is jól sikerült és reméljük a későbbiekben is még számtalan hasonló kirándulásban lesz részünk.

Káta

  képek 1                             képek 2