Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

2017. Újkenyér havának (augusztus) 19. napján korán reggel szerettünk volna útra kelni a Déli Végek felé. Természetesen, mint már korábban is oly sok alkalommal, így most is számos gubanc nehezítette meg az indulásunkat. Azonban jó barantásokhoz méltóan ez nem szegte kedvünket és a nehézségeket leküzdve, kissé később és több hullámban, de mégiscsak elindultunk.

Két határon átjutva a délelőtt folyamán megérkeztünk észak-nyugat Bácskába, Kupuszinára, ahol már vártak bennünket a megtöltött mákmozsarak. A messze földön híres „kupuszini mākos rétes” elengedhetetlen kelléke a mozsárban tört mák. Gyorsan kiderült, hogy a mák törés igazi kihívás és akár a Baranta fokozatvizsga követelményei közé is bekerülhetne. Ezt követően a helyi tájházban Csizmadia János vezetett körbe és osztotta meg velünk az ismereteit Kupuszináról, a történelméről, a népszokásokról és még nagyon sok egyéb érdekességgel is szolgált számunkra.

A „múzeum” látogatás után az ebédre került sor a helyi „Juhász-féle” vendéglőben. Igazi balkáni ínyencség, a pljeskavica került terítékre. Utána sietve indultunk a falu melletti Duna holtág, a „Sárkányos-Duna” felé, ahol Dubacz József (Öcsi bácsi) várt bennünket kenujaival. A kiadós evezést és a helyi élővilág megismerését követően jöhetett a jól megérdemelt strandolás. Csak szűk fél óránk volt a fürdőzésre, de a nagy melegben ez a rövid lehűlés is nagyon jól esett.

Délután 5 órakor a falu futball pályáján kezdődött a Baranta bemutatónk. A bemutató megszervezését, illetve a szükséges eszközök beszerzését Toldi Istvánnak (Sterli), a Nagy Palóc Mesemondónak köszönhettük. Az eseményre sok kupuszini kíváncsi volt. A rendezvény során előkerültek a karikás ostorok, rövid és hosszú botok, fokosok, szablyák, íjak, melyeket bárki ki is próbálhatott az előadás végén. Sajnos a lehetőség, hogy kipróbálhatják a Baranta fegyvereket sok embernek eszébe juttatta a halaszthatatlan dolgait és nyúlcipőt húzva elsiettek sürgős teendőiknek az elintézésére. Így a helyiek szerényebb létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel vettek részt rendhagyó szabad edzésünkön.

Vacsoránkat, Szurap Mihálynak és Szurap Ágnesnek köszönhetően, a falu mellett található vadászházban fogyasztottuk el. Utána még sokáig beszélgettünk és Toldi István révén egy új mesével is gazdagodtunk.

Másnap reggel korán indult a nap és sajnos nagyon keservesen is. Jelentősen lehűlt az idő és az eső is eleredt. 8 órakor részt vettünk a kupuszini Szent Anna templomban, Zsúnyi Tibor plébános úr által celebrált ünnepi szentmisén. Utána a templom előtt, a Jó Isten áldásával esőben, egy rövid ostor bemutatót tartottunk. Az időváltozásnak köszönhetően a délelőttre tervezett strandolás, „toronyugrás” és egyéb lazítás elmaradt. Helyette részletesebben megnéztük a helyi templomot, kipróbáltuk az orgonát, felmásztunk a toronyba, megnéztük belülről a toronyórát, gyönyörködtünk a kilátásban. A nagyon finom és bőséges ebédet a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület biztosította számunkra, melyet követően Csizmadia Anna és Csizmadia János kupuszini népdalokat tanított nekünk.

Délután 5 órakor Zomborban ismételten templomban folytattuk a napunkat. A három hajós, neoromán stílusban épült, Árpád-házi Szent István király templomban úgyszintén a Kupuszini Zsúnyi Tibor plébános úr mutatta be a Szent István napi misét. Ezt követően a környező magyar lakta falvak, népviseletbe öltözött résztvevőinek ünnepélyes felvonulására került sor, melyet már évek óta a Dunatáj Egyesülés civil szervezet rendez. A felvonulást ostormenettel vezettük volna, azonban a szakadó eső miatt csak néhány induló ostorcsapásra volt lehetőségünk. A felvonulás végén a Szentháromság téren (Kopasz tér), a régi városháza előtt egy újabb Baranta bemutatóra került sor, természetesen itt is tisztességes esőben. Szerencsére a közönség érdekesebbnek tartotta az előadásunkat, mint hogy elmeneküljön a zavaró eső elől. A Zombor-i bemutatónkat és a két napos délvidéki tartózkodásunkhoz szükséges egyéb segítséget is Péter Istvánnak (Szandzsu) a Dunatáj Egyesülés civil szervezet elnökének köszönhettük.

Az időjárás viszontagságainak engeszteléséül, a napot egy nagyon finom vacsorával zártuk, majd útnak indultunk szűkebb hazánk, Somogyország felé.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette szebbé, kényelmesebbé tenni a Vajdasági utunkat és nagyon szépen köszönjük a meghívást is és külön köszönet Fridrik Istvánnak, Anasztáziának és egész családjuknak a szervezést, illetve a két nap forgatagának a levezénylését! Reméljük, hogy ez egy hosszabb és tartalmasabb együttműködés kezdete lesz, melynek köszönhetően még számos alkalommal találkozunk a Délvidéken, vagy éppen Somogyban. Köszönjük!!!

Áldás.

Káta

képek1                        képek2                           videó                      Vajdasági TV