Budapest ostroma

2016 Feb

2016. 02. 14. 22:19 / 2967 olvasás / Kategória: Történelem

Budapest ostroma 1944. december 25. és 1945. február 13. között zajlott. Szovjetunió és Románia serege állt szemben a Harmadik Birodalom és Magyarország katonáival.

Budapest ostromának előzményei

Budapest ostroma 1944-1945 72 éve már, hogy hős dédapáink fegyvert fogtak a Hazájuk, a Főváros és Családjuk védelmében. Bátran, és hősiesen harcoltak a német egységekkel karöltve, de nem győzhették le a Vörös hadsereg pusztító hadigépezetét. Élt a remény Budapest lakosaiban, hogy a harc nem érhet el odáig. Sajnos tévedtek. A Karola-vonal és a Margit-vonal között helyezkedett el, a pesti hídfő védelmére létrehozott Attila-vonal, amely három állásrendszerből állt. Mindhárom a Dunától a Dunáig teljes félkört alkotott. Legkülső öve Alsógödnél vált el a folyótól, majd Csomád, Veresegyház, Isaszeg, Maglód, Vecsés és Gyál érintésével Dunaharasztinál jutott ki újra a folyóhoz. A középső védőöv Dunakeszi, Mogyoród, Kerepes, Pécel, Ferihegy, Pestszentimre, Soroksár térségében húzódott. A belsőt az akkori külvárosok peremén, Újpesten, Kőbányán és Kispesten építették ki. A II. világháború befejező szakaszában, 1944-45 telén került sor Budapest ostromára, mely a magyarországi hadműveletek egyik legjelentősebb összecsapása volt. A létszámbeli fölényben lévő Vörös Hadsereg a Sztálingrád-i csatát követően fokozatosan szorította vissza a német és velük szövetséges csapatokat. 1944-ben Románia kiugrásával a német Dél Hadsereg-csoport egységei válságos helyzetbe kerültek. A szovjetek előtt, akikhez immár a románok is csatlakoztak, megnyílt az út Románián keresztül Magyarország felé.

A német szárazföldi haderő főparancsnoksága semmiképpen sem kívánta a Dunántúli olajmezőket harc nélkül feladni. A Dunát viszont elképzelhetetlen volt úgy tartani, hogy Budapestet harc nélkül feladják. A Führer november 23-án erőddé nyilvánította a fővárost, s ezzel megpecsételte sorsát. December 5-én Hitler Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornokot nevezte ki a Budapest Erőd és egyben a - hónap elején a védelem irányítására odavezényelt - IX. SS hegyihadtest-parancsnokság parancsnokává.

A 2. Ukrán Front 1944. október elején érte el az Alföldet. A szovjet hadsereg kezdetben nem tervezett hosszabb offenzívát, mivel a kiugrási kísérlet kudarcáig úgy gondolták különösebb erőfeszítés nélkül bevonulhatnak a magyar fővárosba. De a nyilas hatalomátvételt követően minden megváltozott. Ez után döntöttek úgy Moszkvában, hogy a következő hadműveleti cél Budapest lesz. Malinovszkij azonban nem tartotta elégségesnek a rendelkezésre álló erőket Budapest menetből történő elfoglalására, amit Sztálin tudomására is hozott, de a diktátor hajthatatlan volt. Budapest ostroma 1944-1945.

Október 29-én a 46. szovjet hadsereg, Slemin altábornagy vezetésével, a Duna-Tisza közén 95 km szélességben támadásba lendült. A 23. magyar tartalékhadosztály nem tudta tartani magát, a támadó ékek 8-10 km-re behatoltak a védelembe. A 3. magyar hadsereg arcvonala összeomlott. November 2-án a szovjet csapatok elérték az Attila-vonal külső védőövét. Ott azonban végleg elakadtak. Az Attila-vonal védelmére sebtében bevetett erők, így a 10. magyar gyalog- és az 1. huszárhadosztály részei, Billnitzer vezérőrnagy (Billnitzer Ernő - Bill Apó) rohamtüzér- és Kozma ezredes (Kozma József) légvédelmi tüzér csoportja, a 8. és 22. SS lovashadosztály részei, magyar és német riadó-, karhatalmi és őrzászlóaljak, a 3. hadsereg visszahátráló alakulataival együtt megállították a támadókat. Malinovszkijnak és tábornokainak lett igaza.

A második támadás

Sztálin az előző támadás sikertelensége nyomán belátta, hogy a 2. Ukrán Front nem rendelkezik elég erővel a második offenzíva végrehajtásához. Ezért a 4. Ukrán Front csapataiból csoportosítottak át erőket az újabb támadáshoz, sőt a románok bevetésére is szükség volt. A pesti oldalon két irányból akarták átkarolni a fővárost. A déli átkarolás járt nagyobb sikerrel. Át tudtak kelni a Csepel-szigetre és eljutottak a Királyerdőig, ahol november végén megmerevedett a front. Az eredmények a várakozások alatt maradtak, Sztálin elégedetlen volt, és elrendelte, hogy a 3. Ukrán Front, amely Belgrádnál harcolt, a továbbiakban ne nyugat, hanem észak felé támadjon Magyarországra a Dunántúlon át, támogatva ezzel Budapest elfoglalását. December 1-én a 3. Ukrán Front már Szekszárdon járt, ugyanakkor a 2. Ukrán Front támadása is folytatódott Budapest körül, északon Vácnál, december 9-én kijutottak a Dunához. December végére felszámolták a Karola-vonalat és a Margit-vonal keleti szektorát. A pesti hídfőt védő csapatok a Margit-vonal áttörésének hírére december végére visszavonultak az Attila-vonal harmadik, legbelső védőövébe. Ezzel a bekerítés a pesti oldalon megvalósult – a fővárosnak már csak a Dunántúlon keresztül volt kapcsolata a hátországgal.

Budapest bekerítése

Budapest ostroma 1944-1945. A lakosságot is meglepetésként érte a bekerítés. November eleje óta megszokta a közeli ágyúzást. Paradox módon még örült is a front közelségének, mivel az angolszász stratégiai légierő felhagyott a főváros bombázásával. A lakosság kitelepítéséről december folyamán már egyre kevesebb szó esett. Eleinte a nyilas vezetés tervezte azt, de szállítókapacitás hiányában egyre halasztották megkezdését. Végül elálltak tőle, egyrészt az emberek (félrevezető) megnyugtatásáért, másrészt azért, mert a szovjet csapatok előre haladása egyre reménytelenebbé tette annak sikeres végrehajtását. A harmadik támadás Budapest ellen már összehangolt akció volt. Az offenzívát december 20-án indították. December 23-án elesett Székesfehérvár és Érd. Bicskét 10 km-re közelítették meg a szovjet csapatok. A pesti oldalon eközben folytatódtak a támadások. A Pestet körül ölelő Attila-vonalakból az Attila I. állásait addigra áttörték, és már az Attila II. vonalán folytak a harcok. December 24-én az első szovjet élek behatoltak Budára Budakeszi felől, ezzel elérte a budai oldalt a háború. Majd december 26-án elesett Esztergom, és ezzel bezárult a főváros körüli ostromgyűrű és megindult Budapest ostroma

Budapest ostroma 1944-1945

Budapest ostromát második Sztálingrádnak is nevezik. Mindkét ütközet a II. világháború kiemelkedő összecsapásai közé tartozik, melyekre mindkét esetben politikai és nem katonai okokból került sor. Budapest ostroma előtt a város lakossága élte a hétköznapjait. Mikor bekerítették és megindult az ostrom, a város nem volt felkészülve rá. Budapest ostroma 1944-1945.

Budapest ostroma során a harcokban - egyes adatok szerint - 92.000 főnyi német és magyar védő nézett farkasszemet 176.000 szovjet és román támadóval. Budapest ostroma kapcsán érdemes figyelembe venni, hogy az 52 napig tartó hadművelet a II. világháború egyik leghosszabb helység harcának számított. Bécs alig 6 napig Berlin pedig 14 napig tartotta magát a Vörös Hadsereggel szemben. Egyik város sem volt előkészítve tartós védelemre. Nem úgy Königsberg, melyet 130.000 fős német erő védelmezett, több előre kiépített védelmi állásrendszerrel 77 napon át, a 250.000 fős szovjet támadó erővel szemben. Budapest ostroma esetében a harcok elhúzódásának oka, a védelem elszántsága mellett, a három felmentési kísérlet (Konrád hadműveletek) volt. Ez utóbbiak voltak az utolsó nagy német ellentámadások is egyben. Budapest felmentésére tett kísérlet első támadása január 1-jén indult Tata-Almásfüzitő térségéből, de Zsámbéknál 6-án elakadt. Második alkalommal a németek Székesfehérvár és Mór között támadtak január 7-én. A németek újabb kísérlete január 9-ére összeomlott. Január 18-án a pesti hídfő teljesen egészében szovjet kézbe került, Budapest ostroma Budán dühöngött tovább. Vérzivataros napok voltak ezek, nemcsak a katonák, a civilek is folyamatos életveszélyben voltak. A harmadik ellentámadás január 19. és 27. között zajlott. Ez volt a legerősebb ellenlökés, amely áttörte a Vörös Hadsereg védelmi vonalát. A németek visszafoglalták Székesfehérvárt, és Budapesttől délre kijutottak a Dunához. Január 27-én azonban Tolbuhin marsall ellentámadásba lendült és visszafoglalta Székesfehérvárt, ezzel bizonyossá vált, hogy a németek nem tudják felmenteni Budapestet.

Budapest ostroma 1944-1945. Utánpótlás a fővárosba csak légi úton történhetett ideiglenes reptereken. Azonban ejtőernyős tartály ledobásával is csak töredékét tudták fedezni a védők napi 80-100 tonnára becsült szükségleteinek. E reménytelen helyzetben a megadás, illetve a kitörési kísérlet nyújthatott megoldást. Az utóbbi mellett döntöttek. Február 11-én 20 órakor indult meg a kitörés, 24 ezer német és 20 ezer magyar katonával. 10 ezer fő tudott áttörni a szovjet állásokon és mindössze 785 főnek sikerült a saját vonalát elérnie. A szovjet nehéztüzérség pontosan 20 órakor erős tüzérségi tűzzel árasztotta el a Várat és az onnan kivezető utakat. A kitörési kísérlet szó szerint vérbe fulladt. Nyilvánvaló, hogy a szovjet parancsnokság tudomást szerzett a készülő hadműveletről. Máig ismeretlen azonban, hogy mi módon. Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok, a Budapest Erőd, illetve Hindy Iván vezérezredes, az I. magyar hadtest parancsnokai a Budakeszi úton, illetve a Horváth-kertben adták meg magukat. A budai erdőkben még napokig folyt a hajtóvadászat a német és magyar katonák után. A kitörés során elfogott német katonák többségét az oroszok a helyszínen agyonlőtték.

A győzelem után elszabadult a téboly a Vörös Hadsereg katonái között. A Budavári Palotában lévő hadikórházat felgyújtották, a magatehetetlen sebesülteket lángszóróval elevenen elégették, illetve benzineshordókat gurítottak közéjük, és kézigránáttal berobbantották. Több 10 ezer nőt megerőszakoltak. 52 nap szenvedés után ezt kapták a civilek és a sebesültek a felszabadító Vörös Hadseregtől.

Budapest ostromának következményei

Budapest ostroma 1944-1945. Maga a budapesti csata, amelyet 1944. október 29-től 1945. február 13-ig kell számolni, 108 napig tartott. Február 11-én a csata végleg eldőlt. 12-én a védők maradványai kapituláltak, de a még ellenálló támpontok felszámolása, főként a vár és a Duna között, 13-án fejeződött be. A kitört és szétszóródott katonák utáni hajtóvadászat 16-áig tartott. Budapest ostromának eredményeként az egykor csodált főváros romokban hevert. A város területén található 39.600 épületből az ostromot követően 1.500 teljesen megsemmisült, 9.100 súlyosan sérült, 18.600 pedig sérült volt. A legsúlyosabb veszteségeket a Várhegy szenvedte el. Az itt lévő 6.500 lakásból mindössze 1.400 maradt ép. Budapesten a házakban és épületekben esett kár teljes értéke 1938-as pengőben kifejezve 1.266.508.000 pengő volt (5 pengő = 1 dollár). Budapest ostroma 1944-1945.

Budapest ostroma során a védők szinte teljes egészében meghaltak, vagy hadifogságba kerültek. Budapest ostromának hevességét jól jellemzi, hogy a városon belüli harcok során csak a kieső német védők száma heti szinten elérte a 3000 főt, ami a nyugati fronton elszenvedett német heti veszteségek háromszorosa volt. Budapest ostroma szovjet oldalról is kiemelkedően veszteséges volt. Pontos adat a fővárosban elszenvedett veszteségről nem áll rendelkezésre, de becslések szerint 95.000 fő körüli lehet a szovjet veszteség halottakban és sebesültekben. A román veszteségek ebben nem szerepelnek.

Budapest ostromának legfontosabb következménye a lerombolt város és az óriási emberveszteség mellett, az hogy a Vörös Hadsereg Ausztria nagy részét és Dél-Németországot már nem tudta elfoglalni. Így Magyarország ismételten a nyugati világ keleti védőbástyájának bizonyult. Saját vérével védte meg Nyugat-Európát a kommunizmustól. Budapest ostroma 1944-1945.