Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Ismét fellobbant a láng Kaposváron az év leghosszabb éjszkáján.

Valaha, sok évvel ezelőtt a téli Napforduló éjszakáján tüzek fénye világította be szerte a Kárpát-medencét. Az idén évfordulót is ünnepeltünk, ugyanis a korábbi hagyományokhoz hasonlóan tizedik alkalommal futott végig határok nélkül a fény a Kárpát Hazában. Hirdetve az év legsötétebb napján az együvé tartozást és a szeretet erejét.

Somogyországban is számos ponton gyúltak fel az örömtüzek. Álom havának 21. napján, Kaposváron, a Kettőskeresztnél a Kapos Baranta Egyesület, immáron 7. alkalommal szervezte meg Fénylánc Magyarországért rendezvényt, megismertetve a jelen lévő embereket ennek a napnak a szokásaival.

A korábbi évekhez hasonlóan az eseményt a Kaposvár Dalárda kezdte meg. A Himnusz eléneklése után Wilhelm Erik, az egyesület elnöke köszöntötte az résztvevőket. Beszélt arról is, hogy őseink ezen a napon nem csak tüzet gyújtottak, hanem fiatal kerecsen sólymokat is röptetek, melyekről úgy tartották még ma is összekötik az eget a földdel. A naplementekor meggyújtott tüzekkel a lemenő nap fényét mentjük át a felkelő napnak, hogy így diadalmaskodjon a fény a sötétség felett. A szomszédos hegyeken már várják a jelet, hogy a saját tüzeiket meggyújthassák és a tüzekre válasz tüzek gyúltak szerte az országban. A Fénylánc és a közös ima, nem tisztelve az államhatárokat ismét végig folyt a hegyeken, hogy összekapcsolja a magyar embereket.

A Baranta másképp gondolkodik a hagyományról. A történelem és elődeink hagyománya nagyon fontos részét képezi a barantások életének. Eleink hagyományát tisztelve és megtartva, de azokat tovább fejlesztve, saját tudással kiegészítve adjuk át, gyermekeinknek. Gyökerek nélkül a fa is elszárad és nem tud új hajtásokat hozni. Ezen szellemben szervezzük meg évről évre ezt a nemes rendezvényt.

A máglya ostormenettel történő körbe csergetését követően Köteles Attila, református lelkipásztor osztotta meg velünk gondolatait a tűzről, újjászületésről, Istenről. Utána a Lórántffy Zsuzsanna Református Iskola óvodás barantásai énekeltek. Majd mécseseikkel – kicsiben - a Fényláncot jelképezve, a csikókkal egyetemben körbe állták a máglyát egymásnak átadva a tüzet, végül meggyújtva az íjászok nyílvesszőit is. A tüzes lövést követően magasba csaptak a lángok, fénnyel megvilágítva a máglya körül Nagy Magyarország határát, mely a kiscsikók segítségével rövidesen maga is tűzbe borult. Míg a lángok magasba csaptak Pataki Annamária, lenyűgöző énekhangjával gyönyörű népdalt énekelve kápráztatta el a nagy közönséget.

A már hagyományosnak mondható négy égtáj irányában történő kürtölés és tüzes botforgatás után a tüzes karikás ostoroké volt a főszerep. A szert a Baranta himnusz zárta.

A rendezvényt követően a zsíros kenyérrel, teával, forralt borral vendégeltük meg a jelen lévőket. Minden aktív résztvevőnknek ez úton is köszönjük szépen a segítséget, hogy munkájukkal szebbé tették az esténket.

Jövőre is nagy szeretettel és tisztelettel várunk Mindenkit ugyanezen a napon és ugyanezen a helyen.

 Áldás

Káta

képek                                  videó