Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

Munkával ünnepeltük május elsejét, a Munka Ünnepét, mely az idei évben egybe esett Anyák Napjával!

Az előző évekhez hasonlóan május (Ígéret hava) elsején ismételten futással ünnepeltünk. Idén újra - a tavaly már jól bevált - Mosdós-i Vigadó Hegyen rendeztük meg a futóversenyt. A táv változott és egyszerűsödött a korábbiakhoz képest. A futópályát már előző napon kijelöltük és hál’ Istennek az idén sár csak kevéssé nehezítette a résztvevők dolgát.

A csikók, családtagjaik és a kesék 4,5 km-t, az öskük és menyétek 8,5 km-es távval küzdöttek meg. A szintkülönbség kb. 100 méter volt. A meredek emelkedőket durva lejtők váltották. A résztvevők a maguk elé kitűzött távot becsülettel teljesítették, amiért dicséret illette őket. A felnőttek között Tomor Gábor lett az első helyezet, a gyermekeknél pedig ismét -immár harmad ízben - Fridrik Katalin diadalmaskodott.

Ezután következett a jól megérdemelt ebéd, vegyes pörkölt mindenféle finomsággal. A barantások ismételten bebizonyították, hogy nem csak futni tudnak, de az evésben sem ismernek tréfát (a szakácsok őszinte örömére). Ezúton szeretnénk megköszönni -a már állandósított – szakácsainknak, Csák Sándornak és Tapaszti Attilának a remekbe szabott ebédet.

Délután íjászat következett. Azonban a tervezett számháború és népi játékok előtt eleredt az eső. Így a befejezésre már lakáson belül került sor. Végül, egy tartalmas napot követően jól elfáradva lassan mindenki hazafelé vette az útirányt.

Az idei rendezvényen közel 50 ember vett részt, majdnem tízzel többen, mint tavaly. Reméljük, hogy jövőre is legalább ennyien - ha nem többen - jönnek el a május elsejei futóversenyünkre.

Káta

 képek1                                képek2