Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.

A téli Napforduló éjszakáján tüzek fénye világította be szerte a Kárpát-medencét.

Határok nélkül futott végig, immáron nyolcadik alkalommal a fény a Magyar Hazában az év legsötétebb napján, hirdetve az együvé tartozást és a szeretet erejét. Somogyországban is több helyen gyúltak fel a máglyák.

A Kapos Baranta Egyesület ötödször szervezte meg a Fényláncot Kaposváron.

Őseink hitvilágban ezen a napon nem csak tüzet gyújtottak. Álom havának 21. napján fiatal kerecsen sólymokat röptetek. Elődeink ősi totem állata a kerecsen sólyom, azaz a turul. Ez a madár kötötte össze, és köti össze még ma is az eget a földdel. A kerecsen sólyom hozza el a nap éltető sugarait. A naplementekor meggyújtott tüzekkel pedig a lemenő nap fényét átmentették a felkelő napnak, hogy így diadalmaskodjon a fény a sötétség felett. A szomszédos hegyeken már várták a jelet, hogy a saját tüzeiket meggyújthassák. A tüzekre válasz tüzek gyúltak szerte az országban. A Fénylánc és a közös ima végig folyt a hegyeken, hogy összekapcsolja az embereket.

Rendezvényünket a Gárdonyi Dalárda kezdte meg karácsonyi dalokat énekelve, majd közösen elénekeltük a Himnuszt.

Mi barantások, úgy gondoljuk, hogy a jövő nem létezik múlt nélkül. A hagyományok, a régi tudás átadását szerettük volna érzékeltetni azzal, hogy a máglyát körbe csergetve az ostormenet során, a belső körön a csikók, míg kívül az öskük - mintegy védelmezve a magunk közösségét - szólaltatták meg egy emberként karikás ostoraikat. A gyermekek 7 éves korig a jó Isten tenyerén élnek, tiszták és romlatlanok. Nekünk felnőtteknek kötelességünk, ezt a Teremtőtől való romlatlanságot megőrizni és táplálni bennük.

A Fényláncot jelképezve a csikók körbeállva a máglyát egymásnak adták át a tüzet, végül meggyújtva az íjászok nyílvesszőit is. A tüzes lövést követően magasba csaptak a lángok, fénnyel megvilágítva a máglya körül Nagy Magyarország határait, melyek rövidesen maguk is tűzbe borultak.

A már hagyományosnak mondható négy égtáj irányában történő kürtölés és tüzes botforgatás után az idei évben tüzes karikás ostorozásból is ízelítőt adtunk. A szert a Baranta himnusz zárta.

A rendezvényt követően a zsíros kenyérrel, teával, forralt borral vendégeltük meg a jelen lévőket, miközben megkezdődött a „szinte” elmaradhatatlan táncház.

Minden aktív résztvevőnknek köszönjük szépen a segítséget, hogy munkájukkal szebbé tették az esténket.

Jövőre is nagy szeretettel és tisztelettel várunk Mindenkit ugyanezen a napon és ugyanezen a helyen.

 Káta

képek